Chapter 17

Itt a következő rész, ahogy ígértem és ha minden igaz szombaton vagy vasárnap (vagy talán hamarabb is) tudom hozni a következő részt. 

Jó olvasást! 

LIAH SZEMSZÖGE:

Hat hete nem bántottam magam és ezt Harry-nek köszönhetem. Ő az egyetlen, aki úgy kezelt, mint egy embert és azt éreztette velem, hogy érdemes élni. De néha úgy érzem magam, mint egy idióta, amiért megbocsájtottam neki. Ha elmondanám anyának, hogy az ex-terrorizálómmal randizok, azt hinné, hogy retardált vagyok, vagy mentálisan sérült. Néha az éjszaka közepén összezavarodok.

Elakart vinni egy étterembe. Őszintén, az anyám szereti a luxuxs dolgokat, de én inkább elmennék enni egy hamburgert, mint, hogy elmenjek egy 5 csillagos étterembe, de nem akartam lerombloni az izgatottságát.

 - 10 perc múlva odaérünk - mondta és a combomra rakta a hatalmas kezét.
Nem válaszoltam, túlgondoltam mindent és szörnyen rosszkedvű lettem.
Egy pár percig csend volt.

 - Föld Liah-nak, itt vagy? - kérdezte nevetve.

A nevetése szó szerint a világot jelenti nekem, és imádom a gödröcskéit az arca két oldalán.

 - Egyébként min gondolkodsz ennyire?

 - A múlton - válaszoltam gyorsan.

 - Liah, ami a múltban történt az ott is marad, kérlek ne gondolj rá - mondta és a kezét a combomról a kezemre vezette.

 - Mindent megteszek, hogy ne gondoljak rá többet - mondtam mosolyogva.

 - Szuper, itt vagyunk - szállt ki a kocsiból.

Kikapcsoltam a biztonsági övemet, és épp kiakartam szállni, mikor rájöttem, hogy Harry kinyitotta nekem az ajtót.

 - Wow, milyen úriember vagy - vigyorogtam, ő pedig kuncogni kezdett a kijelentésemre.

Kisétáltunk a parkolóból és felnéztünk az étteremre, 'Malibu Tenger Gyümölcsei' ez volt kiírva.

Csendesen besétáltunk az étterembe. Valahonnan messzebbről halk zongoraszót hallottunk.

 - Harry, nem kéne itt lennünk - mondtam halkan nevetve.

 - De elakartalak vinni valahova randizni.

 - Nekem a Wendy's is jó lett volna - kuncogtam.

 - Valami különlegeset akartam és egy gyorsétterem nem az - mondta és a kezével átkarolta a derekamat.

 - Két személyre? - kérdezte a vörös hajú pincér, az ajkát beharapva, ahogy végig nézett Harry-n.
Aztán rám nézett és elégedetlen pillantással méregetett.

 - Igen két személyre - mondtam dühös hangon, mű mosollyal az arcomon. Az egész testem felforrósodott.
Ez történik, mikor féltékeny vagyok.

 - Liah, nyugi - suttogta Harry kuncogva a fülembe, ami egy kicsit megnyugtatott.

 - Rendben, jöjjenek erre - mondta Harry-re vigyorogva, felvett két étlapot és az étterem hátuljába vezetett minket.

 - Egy pár perc múlva valaki felveszi a rendelésüket - mondta, és az ajkába harapva nézett újra Harry-re.

 - Ne legyél már ilyen kiéhezett kurva - kiáltottam utána mikor elsétált.

Visszanézett, a szája egy 'o' alakot formált.

Az emberek sokkolva és undorodva néztek rám.

Harry-ből kitört a nevetés, és közben hátravetette a fejét, mint egy kisgyerek.

 - Liah, mi bajod van? - kérdezte nevetve.

 - Mi bajom van? Konkrétan sztriptízelni akart előtted -válaszoltam dühösen.

 - Te vagy az egyetlen, akit látni akarok sztriptízelni - suttogta a fülembe, mire halványan elpirultam. - De vicces vagy mikor féltékeny vagy - nevetett.

 - Oh fogd be - mondtam főnökösködő hangon, halkan nevetve.

 - Jó estét, Tyler vagyok és én leszek a pincérük ma este. - mondta a vonzó pincér, közben végignézett rajtam és rám mosolygott.

 - Visszavágó idő - suttogtam Harry-nek, szinte éreztem, ahogy összeszorította az állkapcsát.

 - Mit szeretnél inni, gyönyörűség? - kérdezte a pincér mosolyogva.

 - Citromos jeges teát szeretne - válaszolta Harry helyettem.

 - Rendben egy perc és visszajövök - nézett rám és egy kacér mosolyt küldött felém.

 - Tudod, én is inni akarok, Tyler - csattant fel Harry, visszafogva a dühét.

Megfogtam a kezét és éreztem rajta, hogy mennyire dühös.

- Sajnálom, mit akarsz inni? - kérdezte a pincér bosszankodva.

 - Egy kólát kérek - válaszolta és dühödt pillantásokat küldött felé.

Tyler elsétált és kitört belőlem a nevetés.

 - Jézusom, itt minden dolgozó prostituált, vagy mi? - kérdezte Harry, mire még jobban nevettem.

 - Harry, nyugi - ismételtem meg amit ő mondott nekem percekkel ezelőtt.

 - Tudod egyáltalán, hogy mi történik, mikor felhúzom magam? - kérdezte komoly hangon.

 - Nem...?

 - Jó - mondta és dühösen meredt a pincérre, aki visszatért az italainkkal.

Hirtelen megrémültem.

 - Szóval citromos jegestea a hülgynek és kóla neked - tette le elénk óvatosan az innivalókat.

Láttam, ahogy Harry ökölbe szorította a kezeit.

 - Szóval eldöntötted, hogy mit fogsz enni? - kérdezte tőlem mosolyogva Tyler.

oké elég volt ennyi Tyler figyelméből. Először még vicces volt, de így, hogy Harry mindjárt felrobban mellettem, nagyon bosszantónak tűnt a srác.

 - A tenger gyümölcsei specialitását kérjük - mondta Harry, én pedig megróbáltam figyelmen kívül hagyni Tyler-t.

 - Rendben 17 perc múlva készen lesz az ételetek - mondta a srác és elvitte az étlapjainkat.

 - Harry, be kell fejezned a féltékenykedést - mondtam vigyorogva.

 - Sajnálom, nem tehetek róla, hogy milyen perverz ez a srác - mondta dühösen.

 - És? Te is az vagy - válaszoltam.

Láttam, ahogy megpróbált elrejteni egy mosolyt, de nem sikerült neki.

 - A pasid vagyok, lehetek perverz hozzád - vigyorgott. - De ő undorítóan perverz - mondta és beleivott a kólájába.

Inni kezdtem a jegesteámat és körbenéztem, rengeteg gazdag és idős ember ült és bort iszogatott., aztán megláttam egy lányt a sarokban.

Piszkos szőke haja volt, vörös rúzs volt az ajkán, rövid kék ruhában volt és volt egy sebhely az arcán.

Egyáltalán nem tűnt boldognak és sört ivott. Aztán megláttam a pasiját/barátját/apját, bárki is volt az az ember aki odament hozzá, aki nagyon ismerősnek tűnt.

Fekete haja volt és kék szeme.

Rick, Rick volt az!

Levegőért kapkodtam, egyáltalán nem ment a légzés, nem tudtam, hogy kijött a börtönből.

Körbenézett, az étterembe, Harry-re nézett aztán rám. Meglátott.

A szívem túl gyorsan pumpált a mellkasomban.

 - Harry mennünk kell. - suttogtam.

 - Mi?

- Indulnunk kell, most! Hagyj 20 dollárt az asztalon és menjünk - parancsoltam.

Túlságosan rémült voltam, hogy beszéljek Rick-el, nem álltam készen rá.

 - Rendben, nyugodj meg. - mondta.

Nem kérdezett semmit, amiért hálás voltam, lerakott 20 dollárt az asztalra és elmentünk.

Mikor hirtelen szakadni kezdett az eső, ideadta a kabátját.

Gyorsan a kocsiba szaladtam, a testem halványan remegeni kezdett és libabőrös voltam mindenhol.

Harry gyorsan vezetett.

 - Liah mi történt? - nézett rám aggódva.

- R-Rick ott volt az étteremben - mondtam és éreztem, ahogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Egyébként miért sírok? Ennyire meglepett az, hogy láttam? Nem tudom többé, hogy mit gondoljak.

- Az exed, aki összeverte a legjobb barátját a buliban? - kérdezte.

- Aha, az a srác - lassan bólintottam. - Meglátott engem. - mondtam, a hangom rekedtes volt.

- Mi volt a reakciója?

- Nem tudom, csak körbenéztem az étteremben és megláttam őt egy lánnyal. Nem tűnt túl boldognak és volt egy zúzódás az arcán, biztos Rick megint túl erőszakos volt. Aztán meglátott. - válaszoltam.

- Az a szarházi - szitkozódott. - Esküszöm, ha hozzád szól, vagy hozzád ér, még a szart is kiverem belőle - mondta és megszorította a kezem.

Nem tudtam mit tegyek, talán Rick megpróbál majd megtalálni engem, a házamat, a sulimat, mindent.

De mit keresett egyáltalán Los Angeles-ben? Miért jött volna idáig, San Fransisco-ból LA-be? Ennek nincs semmi értelme.

Megpróbáltam elfelejteni azt, hogy láttam, de minél inkább próbáltam kiverni a fejemből, annál makacsabbul tolakodott be a gondolataim közé.

Sokat változott és jóval öregebbnek nézett ki. Úgy nézett ki, mint aki a harmincas éveiben van közben pedig csak 21 éves. Sokat fogyott és sokkal fittebbnek tűnt.

- Hozzám menjünk vagy hozzád? - kérdezte Harry, kizökkentve a gondolataimból.

- Hozzád, légyszi - mondtam és megpróbáltam abbahagyni a sírást.

- Kérlek ne sírj, tudod, hogy én itt vagyok és vigyázok rád - mondta és letörölte a könnyeimet a hüvelykujjával.  - Talán Rick nem miattad van itt, lehet hogy megakarta látogatni a nagymamáját vagy valakijét, próbálj pozitívan gondolkozni - nyugtatott le és igazából el is mosolyodtam.

Kiszállt a kocsiból, átjött az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót, sőt még a ház ajtaját is kinyitotta nekem és bementünk.

- Hol van anyukád? - kérdeztem.

- Dolgozik, tudod. Messze van a munkahelye ezért gyakran inkább egy ahhoz közeli hotelban marad.

- Mi a helyzet a nevelőapáddal?

- Együtt dolgoznak - válaszoltam.

- Oh..

- Nem ettünk semmit, amiatt a rohadt Rick miatt, szóval mit akarsz enni? - kérdezte mosolyogva.

- Elmehetnénk egy gyorsétterembe - nevettem.

- De esik az eső - nyafogott.

- És nincs kocsid? - kérdeztem nevetve.

- Túl lusta vagyok ahhoz most - mondta.

- Akkor együnk ilyen pop tarts-ot (ilyen süti, keksz szerűség) vagy valami hasonlót - nevettem.

- Oké, ha ezt szeretnéd - kuncogott és kiment a konyhába.

Utána mentem és lelültem egy székre.

- Melyiket kéred? - kérdezte mosolyogva.

- Az epreset - válaszoltam és visszamosolyogtam rá.

Egy pár perccel később feltűnt, hogy még mindig magassarkúban és ruhában vagyok, ami már kezdett kényelmetlen lenni.

- Harry, át szeretnék öltözni.

- Gyere velem - mondta, és követtem a hálószobájába.

Kivett egy fehér inget a szekrényéből és ideadta.

- Tessék itt van ez - mondta és nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszi, kimennél, hogy átöltözhessek? - kuncogtam.

- Nem várhatlak meg itt? - vigyorgott önelégülten.

- Pimasz vagy - kuncogtam. - Légyszi menj ki - könyörgögtem.

- Ugh oké - mondta nevetve és visszament a konyhába.

Gyorsan átöltöztem ruhából Harry ingjébe. Jobban szeretem a kényelmes ruhákat, mint a csinosakat. Szeretem a lányos szép ruhákat, de inkább kényelmes ruhákba szeretke lenni otthon, de ki nem?

Lementem és láttam, hogy Harry a nappaliban van, pop tarts-ot eszik és TV-t néz.

Odasétáltam hozzá és leültem mellé a kanapéra.

- Milyen filmet akarsz nézni - kérdezte miközben megfogta a Tv távirányítóját.

- Őszintén, semmilyet. Az időjárás se túl jó, inkább csak aludnék, kimerült vagyok - mondtam és megettem még 2 pop tatrs-ot mielőtt felálltam volna.

Harry megnézte a telefonján az időt.

 - Még csak 10 óra van - nevetett.

- Én lefekszem aludni, de ha te filmet akarsz nézni, akkor nem foglak megakadályozni benne - álltam fel a kanapéról.

- Jobban teszem, ha csatlakozom hozzád - vigyorgott.

Lefeküdtem, ő pedig gyengéden puszilgatni kezdte a nyakam.

 - Szeretlek, ugye tudod? - suttogta a fülembe.

- Én is szeretlek.

- Tudod, hogy nem hagynám senkinek, hogy bántson, még Ri..

- Ne mond ki a nevét kérlek - vágtam a szavába.

Felé fordultam és a hajával kezdtem játszani.

- Szeretlek - suttogtam és elaludtam a karjaiban.