Chapter 16

HARRY SZEMSZÖGE:

Liah-nak és nekem másmilyen óráink voltak, ezért el kellett tőle köszönnöm.

Az első órám matek. Remek, tökéletes reggeli hangulat.

Ed mellé ültem, aki már most undorodva nézett rám Sam-mel és Jake-el együtt.

 - Mi a faszért néztek így rám? Van valami az arcomon, vagy mi? - üvöltöttem rájuk.

 - Úgy hallottam, hogy azzal a Liah-val randizgatsz. - mondta Jake.

 - Nem randizgatunk, csak barátok vagyunk, most pedig fogjátok be a pofátokat. - kiabáltam ismét

 - Miért vagytok hirtelen "barátok"? Előző hónapban még azt mondtad, hogy utálod, meg ilyenek. - csattant fel Ed.

 - Nos, Ed, az emeberek változnak. - mondtam és elfordultam tőle.

 - Amúgy elég dögös csaj - suttogta vigyorogva Sam.

 - Fogd be a pofád, mielőtt beverek egyet, a már így is elbaszott arcodba. - kiabáltam rá, mire megdöbbent.

 - Harry, hagyd el a termet - üvöltötte Ms. Brooks.

 - Majd meglátod - morogta Sam agresszívan.

Mindenki engem bámult, ahogy felálltam és kimentem a teremből.

Úgy nézek ki mint valami kibaszott bohóc?

Nagyon csendes volt a folyosó, de hál' istennek, már csak 14 perc volt hátra az órából, tehát nem soká láthattam Liah-t. Csak az, hogy elképzeltem, hogy mosolyog rám a gyönyörű mosolyával és a csillogó barna szemeivel, boldoggá tett. Egy lányt sem bírtam még annyira, mint őt. Meg kéne hívnom a nagybátyám hatalmas éttermébe, hogy megmutassam neki mennyire törődök vele. Tényleg jobban meg szeretném ismerni és szeretném fejleszteni a kapcsolatunkat.

A csengő végre megszólalt.

Odaszaladtam a tanteremhez, ahol Liah-nak az első órája volt.

- Te vagy Liah barátja? - kérdezte egy szőke lány.

- Nem, csak haverok vagyunk - mondtam Liah-t keresve.
Nem találtam sehol, ezért bossszankodva morogtam.

 - Oh szóval akkor eljössz velem holnap valahova? - mondta vigyorogva, és egyre közelebb jött hozzám.
Egyáltalán nem találtam vonzónak, csak Liah-ra tudtam gondolni.

Abban a pillanatban megláttam Liah-t, aki szomorú arckifejezéssel jött ki, biztos meglátott ezzel a lánnyal.

- Mennem kell - motyogtam és Liah-hoz rohantam.

Nem érdekeltek más lányok, nem érdekelt az iskola sem. Az egyetlen dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet az Liah volt. Csak őt akartam.

LIAH SZEMSZÖGE:

Ahogy kijöttem a teremből megláttam Melissa-t Harry-vel flörtölni, féltékeny voltam és lángolt az arcom. Még csak nem is jártunk, de én féltékeny voltam. Akármikor nem találkozok Harry-vel egy pár óráig, a lányok máris akarnak tőle valamit.
De Harry idejött hozzám mosolyogva. Melissa rám bámult, aztán gyorsan odament a barátaihoz.

- Mit mondott az a csaj neked? - kérdeztem mű mosollyal az arcomon.

- Neked is szia Édesem - mondta szarkasztikusan. - Elhívott randizni - mondta még mindig mosolyogva.

Ohh...de megtudom érteni, csinosabb nálam és vékonyabb nálam. Én is őt választanám, ha a helyében lennék.

- Lekoptattam, azt mondtam, hogy már belszerettem egy másik lányba. - mondta vigyorogva.

- Ki az? - kérdeztem, szörnyen féltékeny voltam, nem tudtam tenni ellene semmit.

Wow már van egy lány..talán megint Taylor-ral jár.

Nevetett, de miért nevetett, nekem van bipoláris zavarom, hogy nevessek akkor is mikor nincs rá okom, nem neki.

- Nem egyértelmű? - kérdezte.

- Csak mond már el, kérlek - könyörögtem.

- Te - mondta és megfogta a kezem.

Hogy lehettem ilyen hülye? Hát persze, hogy én voltam az. Ezért kezdett el velem lógni mostanában. Csak mosolyogtam, mint valami idióta, nem tudtam vissza fogni magam. Az arcom színe égő pirossá váltott, és a gyomromban felébredtek a pillangók.

-Oh - suttogtam, mire elmosolyodott.

Mit mondjak, hogy én is szeretem? Ige egész életem során, ő volt az egyetlen, aki igazán segített, de olyan sok mentális és fizikai fájdalmat is okozott. Megkérdőjeleztem önmagamat, miért kéne járnom az ex-terrorizálómmal? Nagyon jó barátság alakult ki köztünk, és azt sem akartam elveszíteni. A gimis kapcsolatok ritkán hosszútávúak, és ha szakítunk, valószínűleg sosem beszélnénk többet egymással. Nem akarom, hogy ez történjen.

- Harry mennem kell a következő órámra. - mondtam és észre sem vettem, hogy elpirultam.

- Ugyanaz a harmadik óránk. - mondta nevetve.

- Oké, elmegyek a szekrényemhez - mondtam és megráztam a fejem, mint valami hülye.

- Elkísérlek - mondta és követett.

Szó szerint mindenhova követett.

Kivettem az angol könyvemet a szekrényből, és Harry kezét fogva szaladtam az órára.

 - Mr. Smith elnézést a késésért. - mondtam, fel sem tűnt, hogy még mindig fogtam Harry kezét, de aztán gyorsan elengedtem.

Mindenki sokkolva bámult minket.

- Üljenek le kérem - mondta Mr. Smith a papírjait bámulva

Ismét elpirultam, nagyon kínos volt ez az egész, Harry pedig magában mosolygott.

***

Végre kicsöngettek az utolsó óráról, felálltam és kimentem. 

 - Harry várj meg itt, el kell mennem a mosdóba, vagy ha akarsz haza is mehetsz. - mondtam.

 - Nem, megvárlak. - mondta és elővette a telefonját.

Elmentem a mosdóba, és miközben a kezeimet mostam megláttam Taylor-t és a barátnőit bejönni.

'Fuss Liah' sikította egy hang a fejemben. 

Ki akartam menni, de valaki megragadta a csuklómat és visszarántott.

- Meg fogod bánni, hogy elloptad a pasimat. - kiabálta Taylor, behúzott nekem egyet és egy puffanással a földre estem.

A barátnői érzelemmentes arccal bámultak rám, még Sarah sem segített, aki ezelőtt a legjobb és a hozzám legközelebb álló barátnőm volt.

 - N-Nem járunk. - nyöszörögtem.

 - Persze, akkor miért fogtátok egymás kezét angol órán? - kiabálta még hangosabban. 

Mielőtt válaszolhattam volna hasba vágott, felnyögtem a fájdalomtól.

 - Ha megint meglátom, hogy vele vagy megöllek! - mondta és elment a barátnőivel, csak Sarah maradt a mosdóban.

 - Nagyon sajnálom - suttogta és utánuk szaladt.

Elkezdtem sírni a fájdalomtól aztán sikítottam.

 - Liah mi a szar történt? Mit csinált veled az a ribanc? - kiáltotta Harry bepánikolva. 

Felemelt és a kocsijához vitt, minden túl gyorsan történt. 

 - Hozzám megyünk - mondta szinte suttogva és vezetni kezdett.

-Melyik lány volt az? - kérdezte.

Csak néztem őt és közben sírtam.

 - Várj hagy találjam ki, Taylor! - morogta, halkan szitkozódva. - Az a kurva esküszöm megfogom... - megrázta a fejét és visszavezette az útra a tekintetét. 

 - Azt mondta, ha mégegyszer veled lát, m-megöl - mondtam és még jobban sírni kezdtem.

 - Nem fog megölni téged - mondta kuncogva.

 - Honnan tudod?

 - Ő csak egy kétségbeesett ribanc, nem képes megölni senkit , higgy nekem - válaszolta. - Itt vagyunk.

Felemelt és menyasszonyi stílusban vitt a hálószobájáig. Sokkal jobban voltam, de a hátam még mindig szörnyen fájt. 

Apró csókokat helyezett a nyakamra.

 - Harry, beszélnünk kell - mondtam és megpróbáltam leállítani. - Harry kérlek - suttogtam.

Leállt és rámnézett.

 - És miről akarsz beszélni? - kérdezte.

 - A Taylor drámáról... - mondtam. 

 - Nem fog megölni, mindig melletted leszek, így a barátai sem bánthatnak többé. - mondta.

 - Miért vagy ilyen gondoskodó?

 - Mert szeretlek, de ezt te is tudod - mondta teljesen komoly hangon. - Te szeretsz engem? 

Abban a pillanatban, hirtelen nehezebben kaptam levegőt. Szeretem?

 - Igen, szeretlek - mondtam mosolyogva.

'Hülye' mondta egy hang a fejemben.

 - Akkor miért nem akarsz a barátnőm lenni? 

 - Mert... - nem voltam benne biztos, hogy elkéne-e mondanom neki, de megtettem. - Mert nem akarlak elveszíteni.

 - Hogyan veszítenél el? - kérdezte értetlenül.

 - Nem akarom elveszíteni a barátságunkat, és ha szakítanánk valószínűleg hozzám se szólnál - mondtam a földet bámulva.

 - Ha szakítanánk is, barátok maradnánk. - mondta.

 - Megígéred? - mosolyogva néztem fel rá.

 - Megígérem - mondta megfogva a kezem.

 - Akkor igen - mosolyodtam el.

 - Mit értesz igen alatt? - kérdezte meglepődve.

 - Azt, hogy igen a barátnőd akarok lenni - mondtam nevetve.

Nem mondott semmit.

A következő pillanatban már a meleg, nedves ajaki az enyémeken voltak és a kezemmel átkaroltam a nyakát. 

Valami annyira boldoggá tett, mikor a közelében voltam és mindig biztonságban éreztem magam.