Chapter 15

HARRY SZEMSZÖGE:


-Hogy mi? - kérdeztem megzavarodva.

Liah félelemmel teli szemekkel nézett rém, aztán megváltozott és hirtelen dühöt láttam a szemeiben.

-Menj ki a házamból - mondta dühösen.

-Liah én..

Nem tudtam, hogy mit mondjak, vagy, hogy egyáltalán mit mondtam, amiért ilyen lett. Azt álmodta, hogy meggyilkoltam, ez szörnyű.

-Liah ez csak egy hülye álom volt. Tudod, hogy sosem ölnélek meg. Nem vagyok olyan őrült. - mondtam.

Csend volt egy pár percig, őt bámultam, mire hirtelen arrébb mozdult. Láttam a szemein, hogy meg van rémülve.

-Liah, sosem ölnék meg senkit. Ez csak egy kibaszott álom volt, érted? Egy álom! - ismételtem meg újra és reméltem, hogy válaszol, de nem tette, csak felnevetett.

Nevetett. Mi a faszért nevetett? Tudom, hogy bipoláris zavara van, de komolyan nevetett?

-Miért nevetsz? - kérdeztem, mire még jobban nevetett.

-Csak..egyáltalán miért törődsz velem ennyire? Miért pont engem akarsz? Több ezer lány van a suliban, miért én? - megrázta a fejét nevetve.

-Mert te nem vagy olyan, mint a többi lány. - mondtam rápillantva. Összezavarodva nézett rám.

-Gyönyörű lány vagy és különbözöl a többiektől jó értelemben. Nagyon nehéz olyan lányokat találni, mint amilyen te vagy. Ez az oka amiért téged akarlak, csak téged. Gondolom azt hiszed, hogy veled senki sem foglalkozik, de tudod mit? Engem érdekelsz. - mondtam, megfogva a kezét, ami elég közhelyes volt, de abban a pillanatban nem érdekelt. Válaszként csak a homlokát ráncolta.

-Nem igazám tudom, hogy mit mondjak, valószínűleg, mert már fáradt vagyok, de miért gondolod azt, hogy annyira más vagyok? Több millió lány bipoláris zavaros, több millió lány bántalmazza magát. Ettől nem leszek különleges. - mondta a földet bámulva.

-Nem ettől különbözöl. Hanem az, ahogyan beszélsz, ahogy nevetsz, ahogyan rám nézel azokkal a szemekkel, ez tesz különbözővé és egyedivé.

Nem mondott semmit.

-Ha tényleg azt akarod, hogy elmenjek, akkor csak szólj. - mondtam neki.

-Ne, maradj. Félek egyedül maradni az álmom után. - mondta engem bámulva azokkal a gyönyörű barna, csillogó szemeivel.

-Oké -mondtam mosolyogva.

-De nem kell azt a pólót viselned vagy valami.. -mondta.

-Nem gond, alszok ebben a pólóban és leveszem a farmerom - mondtam önelégülten vigyorogva.

-Oh én..oké, de csak most az egyszer. - mondta az egyik szemöldökét felvonva.

-Talán - nevettem.

***

LIAH SZEMSZÖGE:

Harry és én egy ágyban voltunk, a karjait körém fonta. Tudtam, hogy már aludt, mert hallottam ahogy halkan szuszog.

Egyáltalán nem tudtam aludni az álmom után. Azt gndoltam, hogy ha elalszok akkor újra azt álmodom, vagy Harry felkel és megöl.

'Nem, nem ölne meg, szeret, miért tenne ilyet?' nyugtattam magam gondolatban.

De még mindig nem tudtam aludni, a szívem hevesen vert. Valószínűleg ezért nem tudtam aludni. Megfogtam a telefonom, hogy megnézzem az időt.

Hajnali 3:46 volt és 7-kor fel kell majd kelnem.

-Harry - suttogtam és kicsit megráztam  akarját.

-Huh? - válaszolt gyorsan.

-Nem tudok aludni. - felé fordultam.

-Én sem, azt hittem, hogy alszol és nem akartalak felébreszteni. - mondta álmos hangon.

-Megyek csinálok magamnak kamilla teát - mondtam és levettem a kezét rólam, hogy felálljak.

De mi lesz ha jön egy gyilkos és megöl? Túlságosan meg voltam rémülve, hogy egyedül mászkáljak ebben a nagy sötét házban.

-Harry - suttogtam.

-Igen?

-Velem jönnél?

Nevetni kezdett
-Miért?

-Mert...megrémültem - mondtam a földet bámulva. Mindig a földet bámulom mikor gondolkozom, vagy mikor zavarba jövök.

Nevetett.
-Persze - mondta és követett.

Ahogy a konyhába értünk Harry megkérdezte, hogy mennyi az idő.

Megnéztem a telefonomon, láttam, hogy már hajnali fél 5 van.

-Öhm..fél 5..

-Komolyan iskolába akarsz menni? - kérdezte a szemöldökét ránclova.

Megcsináltam magamnak a teát és ittam belőle egy kortyot.

-Igen, nem akarom kihagyni a sulit, már csak 3 hónap van hátra, annyit túlélek - válaszoltam mosolyogva.

Belemerültünk a beszélgetésbe, 2 órán hosszán keresztül csevegtünk és egyre jobban megismertük egymást. Harry teljesen más, mint amilyennek a barátai előtt mutatja magát. Már láttuk a napfelkeltét az ablakból, piszkosul fáradt voltam.

-Már 6:57 van el kell készülnöm. Ha le akarsz zuhanyozni használhatod a zuhanyzómat - mosolyogtam rá.

-Csatlakozol hozzám? - kérdezte önelégülten vigyorogva.

-Nem, te szemtelen gazember - mondtam nevetve. - Anya zuhanyzóját fogom használni.

-Kár, de bármikor csatlakozhatsz hozzám - mondta még mindig vigyorogva.

Elpirultam és Anya fürdőszobájába szaladtam.

***

Mikor elkészültem felkaptam a hátizsákom és Harry-re vártam. 

Harry kész vagy? - kiáltottam és a szobámhoz mentem. Kinyitottam az ajtót.

Harry pont előttem állt gyakorlatilag meztelenül, csak egy törülköző lógott lazán a dereka körül. 

Elkerekedtek a szemeim.

-B..Bocsi azt hittem, hogy már kész vagy - mondtam elpirulva.

-Nem baj - nevetett.

Nem tudtam megállítani magam, végignéztem a testén, a hasizmai olyan tökéletesek voltak, hogy csak végig akartam rajta húzni az ujjaimat. 

Beharaptam az alsó ajkamat és felvelé vezettem rajta a tekintetemet, amíg meg nem láttam az arcát.

Mindent tudó mosoly ült az ajkain.

Annyira egyértelmű volt, hogy őt bámultam, de ki nem tette volna meg?

-Miért nézel így rám? - kérdeztem, megpróbáltam visszafojtani a nevetést ezért egy furcsa mosollyal az arcomon néztem rá.

-Ugyen babe mindketten tudjuk, hogy megbámultál - mondta még jobban vigyorogva.

-Kimegyek, hogy elkészülhess, jó? - kérdeztem és megengedtem magamnak egy mosolyt.

-Maradj, ha akarsz - mondta még mindig vigyorogva.

Uhh az az önelégült mosoly arra késztetett, hogy most rögtön teperjem le.

-Nem, csak készülj el, hogy indulhassunk. - mondtam és megpróbáltam fentartani a 'komoly' látszatot.

-Jó lenne egy reggeli menet.

-Ugh a fenébe, Harry. Csak fogd be és készülj el. Indulni akarok. - kiabáltam és becsaptam az ajtót.

Wow, Harry egy elég huncut gazember. Nem tudtam visszafogni a vigyorgásomat. Elég izmos és szexi, az, hogy láttam félmeztelenül jobbá tette a reggelemet.

10 perccel később hallottam az ajtó csapódását.

-Kész vagyok, Babe - mondta.

-Végre - suttogtam magamnak és követtem őt kifelé a lakásból.