Chapter 14

LIAH SZEMSZÖGE:

Az emberek szörnyülködve néztek rám, és egymásnak suttogtak mindenfélét, ahogy keresztül sétáltam az iskola folyosóján.

-Úristen!Ez az a lány, akiről Harry beszélt. - halottam, ahogy egy lány ezt súgta valakinek. Nyeltem egyet és megpróbáltam megkeresni Harry-t.

Megláttam Niall-t, aki ott állt, érzelemmentesen lefagyv, mint aki szellemet látott.

-Niall, hol van Harry? - kérdeztem, ok nélkül bepánikolva.

-A..a suli alagsorában - mutatott a lépcső felé.

-Miért? - kérdeztem remegő hangon.

Hirtelen megragadta a karom és a lépcső felé lökött. Mi a fasz?

Harry-t pillantottam meg, aki magához beszélt.

-Miért....miért nem adott egy esélyt? Valami baj van velem? Nem nincs velem semmi baj ő csak egy ribanc. - a hangja minden mondatnál egyre hangosabb lett, amitől libabőrös lettem.

Ahogy fel akartam menni, Harry megragadta a hajam és agresszívan magához rántott.

Sírni kezdtem ő pedig hangosan szitkozódott.
-Miért játszol a kibaszott érzéseimmel? Ez volt a terved te hülye kurva?

-Harry, állj! Ez fáj - sikítottam.

-Tudod mi fáj igazán? Ha összetörik a szíved. Most pedig én töröm el valamidet. - suttogta a fülembe, míg én sírtam.

Probáltam ellökni magamtól, de maga felé fordított a tekintete elsötétült. A lehelete szörnyű volt, mint valamilyen alkohol szaga. A szeme vörös volt és fényes, talán a sírástól. De miért? Mondtam neki, hogy időre van szükségem, hogy átgondoljam ezt, miért teszi ezt velem?

-Mindent megtettem érted te, te kurva! - morogja  - Egész éjszaka ébren maradtam veled, átsegítettelek azon az időszakon, mikor egy kibaszott senki voltál, egy vesztes, egy depressziós vesztes voltál. - kiabált rám, mire egyre jobban sírni kezdtem.

-Harry k..kérlek állj le. Mondtam, hogy csak időre van szükségem, hogy átgondoljam ezt. - sírtam.

-Nem ribanc, elég időt kaptál. - mondta, gonoszan kuncogva.

A földre lökött és többször is a hasamba rúgott.
-Végre megadhatom neked, amit érdemelsz. - mondta.

Megfogott egy kést és bámulni kezdett.

-Harry ne! Kurvára megőrültél! - sikítottam.

-Van még valami, amit mondani akarsz, mielőtt elvágom a torkod? -mondta nevetve, a késsel a torkom felé közelített. Sírtam és sikítottam.

-Liah? - hallottam egy hangot - Liah kelj fel.

Felébredtem, kinyitottam a szemem. Ez csak egy undorító rémisztő álom volt.
Hirtelen megpillantottam, hogy valaki a széken ül és felsikoltottam.

-Kérlek ne ölj meg. - kiáltottam - Én nem..

-Shhh.. - az árnyék elhallgattatott, csak pár centire volt tőlem, de nem mozdult. Csendben maradt és én is.

-Liah ez csak egy álom volt. Én vagyok az, Harry. - mondta és felkapcsolta a lámpát.

-H..hogy jöttél ide? - kérdeztem, az egész testem remegett.

-Elfelejtetted bezárni a házatok ajtaját. - válaszolta. - Miért felejtetted el?

-Megpróbált megölni.... -suttogtam magamnak, ezzel témát váltva.

-Ki? -kérdezte kíváncsian.

-Te.