HARRY SZEMSZÖGE:
Miután Louis elment Liah a konyhában ült és gondolkozott.
-Jól vagy? - kérdeztem.
-Jah minden rendben van. - válaszolta semleges hangon, a földet bámulva.
-Ne hazudj, tudom, hogy Louis megbántott. - mondtam.
-Nem baj, már hozzá szoktam neked köszönhetően. - mondta és felállt.
-Hová mész?
-Haza megyek, mégis hova máshova mennék? - csattant fel.
-Ne Liah, beszélnünk kell. - megfogtam a kezét, jelezve, hogy ne menjen el.
-Miről? - kérdezte dühösen.
-M..Mi járunk? - kérdeztem durván.
-Miért gondolod azt, hogy járunk? - kérdezte, még mindig nem nézett rám.
-Um, mert dugtunk tegnap éjjel?
Elkezdett nevetni, felém fordult, ezért láthattam a gyönyörű arcát.
-Harry az csak egy egy éjszakás kaland volt. Ez nem jelenti azt, hogy járunk. Tudnod kéne már ezt, biztos van benne tapasztalatod. Részeg voltam hiba volt megtenni. - mondta rám nézve.
-Bipoláris zavarod van? - kérdeztem.
Nem tudom, hogy honnan jött ez a kérdés. Csak néha úgy érzem, hogy az van neki, mert másodpercek alatt megváltozik a hangulata, ami engem kiborít.
Idegesen nézett rám.
-Miért kérdezed hirtelen ezt?
-Mert a hangulatváltozásaid eléggé feltűnőek. Talán csak azért, mert tini vagy, de még senkit nem láttam a suliban így viselkedni. - mondtam komoly hangon.
-Én... - a szemembe nézett, aztán a földet kezdte bámulni - én.. - leült és megint rám nézett -Igen bipoláris zavarom van, oké? Valószínűleg ezért nincsenek barátaim, de igazából azért nincsenek, mert a suliban mindenki kegyetlen, lenéző és tudatlan. Csak nem vagyok benne biztos, gy ilyen hamar meg kellene bocsátanom neked. - kiáltotta és megint a földet kezdte nézni.
- Rengetegszer megbántottál. Mondj egyetlen egy okot amiért meg kellene bocsátanom neked. - folytatta és ismét rám nézett.
-Azért mert.... - nem tudtam mit mondjak,mikor eszembe jutott valami és nem szégyelltem bevallani az érzéseimet neki.
-Azért mert mindig is tetszettél nekem. Azóta kedvellek, mióta ebbe a szaros suliba jöttél. Mindig azt hittem, hogy ha eljátszom, hogy seggfej és durva vagyok, akkor vonzónak fogsz találni. Sosem akartam, hogy kárt tegyél magadban. De van egy kis dühkezelési problémám és nem tudom, hogy hogyan irányítsam az érzéseimet. De mikor elmondtam a barátaimnak, hogy szerintem vonzó vagy kiröhögtek és megkérdezték, hogy vak vagyok-e. Ki nem állhatnak téged, ezért úgy gondoltam, hogy velük tartok. Azt hittem, hogy minden alkalommal, mikor valami sértőt mondok neked, az érzéseim lassan elmúlnak irántad, de nem így történt. Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Azt kívánom, hogy bárcsak szeretetet adtam volna neked a sok utálat helyett. Sulinak pár hónap múlva vége, ami azt jelenti, hogy mindenki dolgozni megy majd meg egyetemre. De előtte tudni akarom, hogy milyen érzés a föld leggyönyörűbb lányával járni. - mondtam, ami őt teljesen megdöbbentette. Minden, amit mondtam rohadtul közhelyes volt, de abban a pillanatban nem érdekelt.
-Én..én.. - körbenézett, míg a válaszon gondolkozott.
-Hallani akarom a választ, akarsz a barátnőm lenni, vagy nem?
-Ez túl korai Harry. Alig ismerlek. Lehetünk barátok egy darabig, de jelenleg jobban meg kell hogy ismerjelek. Sajnálom. - utasított el.
Sóhajtottam.
-De már csak 3 hónap van hátra. - suttogtam.
-Elég idő arra, hogy jobban megismerjelek. - mosolygott gyengén.
-Oké, megértelek - bólintottam.
-Most már mehetek? - kérdezte.
-Engedd meg, hogy hazavigyelek. - ajánlottam.
-Um, oké? - mondta összezavarodottan.
LIAH SZEMSZÖGE:
Az út hazafelé csendes volt, Harry lassabban vezetett, mint legutóbb. Megállt a házunk előtt.
Kinyitottam az ajtót, ahogy el akartam menni Harry megfogta a kezem és visszahúzott a kocsiba. Felé fordultam, de képtelen voltam a szomorúságtól csillogó szemeibe nézni.Végigsimított a karomon, amitől libabőrös lettem.
-Adj egy kis időt Harry - mondtam halkan.
-Várni fogok rád, rád érdemes várni. - mondta.
Kiszálltam és becsaptam az ajtót magam mögött. Gyorsan bementem a házba, ahogy beértem bementem a szobámba, leültem a laptopom elé és gondolkoztam.
Nem tudtam mit akarok, igazából akartam, hogy Harry velem legyen. De tudtam, hogy lennének következményei.
Az emberek még jobban utálnának.
Taylor bántana Harry helyett.
Az átlagom rosszabb lenne.
Jó lett volna nekem, de közben rossz is Harry-vel.
Felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Nem akartam többet erre a drámára gondolni.
Miután Louis elment Liah a konyhában ült és gondolkozott.
-Jól vagy? - kérdeztem.
-Jah minden rendben van. - válaszolta semleges hangon, a földet bámulva.
-Ne hazudj, tudom, hogy Louis megbántott. - mondtam.
-Nem baj, már hozzá szoktam neked köszönhetően. - mondta és felállt.
-Hová mész?
-Haza megyek, mégis hova máshova mennék? - csattant fel.
-Ne Liah, beszélnünk kell. - megfogtam a kezét, jelezve, hogy ne menjen el.
-Miről? - kérdezte dühösen.
-M..Mi járunk? - kérdeztem durván.
-Miért gondolod azt, hogy járunk? - kérdezte, még mindig nem nézett rám.
-Um, mert dugtunk tegnap éjjel?
Elkezdett nevetni, felém fordult, ezért láthattam a gyönyörű arcát.
-Harry az csak egy egy éjszakás kaland volt. Ez nem jelenti azt, hogy járunk. Tudnod kéne már ezt, biztos van benne tapasztalatod. Részeg voltam hiba volt megtenni. - mondta rám nézve.
-Bipoláris zavarod van? - kérdeztem.
Nem tudom, hogy honnan jött ez a kérdés. Csak néha úgy érzem, hogy az van neki, mert másodpercek alatt megváltozik a hangulata, ami engem kiborít.
Idegesen nézett rám.
-Miért kérdezed hirtelen ezt?
-Mert a hangulatváltozásaid eléggé feltűnőek. Talán csak azért, mert tini vagy, de még senkit nem láttam a suliban így viselkedni. - mondtam komoly hangon.
-Én... - a szemembe nézett, aztán a földet kezdte bámulni - én.. - leült és megint rám nézett -Igen bipoláris zavarom van, oké? Valószínűleg ezért nincsenek barátaim, de igazából azért nincsenek, mert a suliban mindenki kegyetlen, lenéző és tudatlan. Csak nem vagyok benne biztos, gy ilyen hamar meg kellene bocsátanom neked. - kiáltotta és megint a földet kezdte nézni.
- Rengetegszer megbántottál. Mondj egyetlen egy okot amiért meg kellene bocsátanom neked. - folytatta és ismét rám nézett.
-Azért mert.... - nem tudtam mit mondjak,mikor eszembe jutott valami és nem szégyelltem bevallani az érzéseimet neki.
-Azért mert mindig is tetszettél nekem. Azóta kedvellek, mióta ebbe a szaros suliba jöttél. Mindig azt hittem, hogy ha eljátszom, hogy seggfej és durva vagyok, akkor vonzónak fogsz találni. Sosem akartam, hogy kárt tegyél magadban. De van egy kis dühkezelési problémám és nem tudom, hogy hogyan irányítsam az érzéseimet. De mikor elmondtam a barátaimnak, hogy szerintem vonzó vagy kiröhögtek és megkérdezték, hogy vak vagyok-e. Ki nem állhatnak téged, ezért úgy gondoltam, hogy velük tartok. Azt hittem, hogy minden alkalommal, mikor valami sértőt mondok neked, az érzéseim lassan elmúlnak irántad, de nem így történt. Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Azt kívánom, hogy bárcsak szeretetet adtam volna neked a sok utálat helyett. Sulinak pár hónap múlva vége, ami azt jelenti, hogy mindenki dolgozni megy majd meg egyetemre. De előtte tudni akarom, hogy milyen érzés a föld leggyönyörűbb lányával járni. - mondtam, ami őt teljesen megdöbbentette. Minden, amit mondtam rohadtul közhelyes volt, de abban a pillanatban nem érdekelt.
-Én..én.. - körbenézett, míg a válaszon gondolkozott.
-Hallani akarom a választ, akarsz a barátnőm lenni, vagy nem?
-Ez túl korai Harry. Alig ismerlek. Lehetünk barátok egy darabig, de jelenleg jobban meg kell hogy ismerjelek. Sajnálom. - utasított el.
Sóhajtottam.
-De már csak 3 hónap van hátra. - suttogtam.
-Elég idő arra, hogy jobban megismerjelek. - mosolygott gyengén.
-Oké, megértelek - bólintottam.
-Most már mehetek? - kérdezte.
-Engedd meg, hogy hazavigyelek. - ajánlottam.
-Um, oké? - mondta összezavarodottan.
LIAH SZEMSZÖGE:
Az út hazafelé csendes volt, Harry lassabban vezetett, mint legutóbb. Megállt a házunk előtt.
Kinyitottam az ajtót, ahogy el akartam menni Harry megfogta a kezem és visszahúzott a kocsiba. Felé fordultam, de képtelen voltam a szomorúságtól csillogó szemeibe nézni.Végigsimított a karomon, amitől libabőrös lettem.
-Adj egy kis időt Harry - mondtam halkan.
-Várni fogok rád, rád érdemes várni. - mondta.
Kiszálltam és becsaptam az ajtót magam mögött. Gyorsan bementem a házba, ahogy beértem bementem a szobámba, leültem a laptopom elé és gondolkoztam.
Nem tudtam mit akarok, igazából akartam, hogy Harry velem legyen. De tudtam, hogy lennének következményei.
Az emberek még jobban utálnának.
Taylor bántana Harry helyett.
Az átlagom rosszabb lenne.
Jó lett volna nekem, de közben rossz is Harry-vel.
Felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Nem akartam többet erre a drámára gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése