Két spanyol óra után a szekrényemhez mentem, hogy kivegyem az angol cuccomat. Mikor elmentem volna, Harry-t láttam közeledni felém. Kiengedtem egy hangos nyöszörgést.
-Mit akarsz? - kérdeztem mérgesen.
Elveszíthettem volna az irányítást, és megpofozhattam volna, a kezeim ökölbe szorultak. Hangosan és tisztán közöltem vele, hogy nem akarok vele és a barátaival lógni.
-Ülj az asztalunkhoz az ebédlőben. - mondta mosolyogva.
-Tényleg ennyire retardált vagy? Nem figyeltél rám? Nem akarok a bandátokba tartozni. Végeztem veled és ezzel az iskolával is. Miután azt mondtad, hogy nem bántasz többet, azt hittem békén hagysz. Azt nem mondtad, hogy ebbe beletartozik az is, hogy a legjobb barátom leszel. Szeretnék egyedül lenni, most pedig teljesítenéd a kívánságom és kurvára békén hagysz vagy azt akarod, hogy bebizonyítsam rajtad?? - kiáltottam és közelebb mentem a szekrényemhez.
-Belefáradtam ebbe a szarságba. - mondta kuncogva.
Felkapott a bal vállára és gyorsan az ebédlőbe szaladt velem.
-Kibaszottul engedj el Harry. - kiabáltam és megpróbáltam kiszabadulni a kezi közül, de nem ment, túl erős volt. Aztán letett a barátai előtt, akik meglepetten néztek rám, de nem jó értelemben.
-Srácok ez itt Liah és ma velünk fog ebédelni. - mondta Harry kb. 500 másik barátjának. Úgy éreztem magam, mintha a Bajos csajok című film szörnyű paródiájában lennék.
-Sziasztok - mondtam műmosollyal az arcomon és Harry mellé ültem.
-Szóval mit kéne csinálnunk szombaton? - kérdezte Liam, amivel elterelte rólam a figyelmet, nagyon hálás voltam érte. Zayn rám nézett ezért közelebb húzódtam Harry-hez. Niall aggódva nézett rám. Erőtlenül rámosolyogtam.
-Tarthatnánk bulit, mint mindig. - mondta Harry és rám mosolygott.
-Igen Harry, neked mindig jó ötleteid vannak. - 5 másik lány rá nézett, próbáltak flörtölni vele.
Még ha nem is éreztem semmit iránta és nem is fogok, féltékenységet éreztem.
-A szüleim egy pár hétig itthon lesznek, szóval nálam nem lehet buli. - mondta neki Louis.
Ahogy láttam Louis egyáltalán nem kedvelt engem és ijesztő tekintettel nézett rám. Ijesztőbben mint Zayn.
Félrenéztem, a kajámra bámultam. Burrito, sült krumplival és egy doboz narancslé. Az egyetlen egészséges dolog a saláta volt, de az egyáltalán nem volt friss.
Ezért nem ettem semmit és azt mondtam magamnak, hogy 'az evés nem valami menő'
-Legyen a buli az én házamban. - mondta Harry. - a szüleim nem lesznek otthon állandóan dolgoznak, úgyhogy miénk lesz az egész ház.
Ugyanez volt a helyzet velem és anyával.
-Liah kérlek egyél valamit. - suttogta Harry és a burritora mutatott.
-Nem - suttogtam. Sóhajtott egyet és feladta, hogy veszekedjen velem ezen a semmiségen.
Aztán Taylor és a barátai csatlakoztak hozzánk, beleértve az ex-legjobb barátnőmet is.
Taylor undorodva nézett rám.
-Harry baby mit keres ez itt? - kérdezte undorodva.
-Barátok vagyunk. - mondta mosolyogva.
-Nem, nem vagyunk. - suttogtam Harry-nek.
-Nem érdekel nem akarom a ronda arcát látni amíg eszek, zavard el innen a picsába Harry! - parancsolta mérgesen.
És ez az oka amiért utálom az ebédlőt.
-És mi lesz ha nem? - kérdezte Harry nevetve.
-Akkor én... - mondta elgondolkozva.
Hogy tud gondolkozni, ha nincs is agya? Kuncogni kezdtem a saját gondolataimon. Amit persze, hogy észrevett.
-Akkor te.. - folytatta Harry.
-Akkor szakítok veled. - kiabálta.
-Te tényleg azt hitted, hogy járunk? - kérdezte nevetve.
Nem kedveltem Taylor-t, de ez akkor is durva volt. Egy kapcsolatról így beszélni mindenki előtt. Sajnáltam Taylor-t. Megittam a narancslevemet és másfelé néztem. Nem akartam részt venni ebben a dráma filmben.
-Ezt még megbánod. - kiabálta. - És te is, ribanc. - mutatott rám.
Fájdalmat éreztem egy pár percig a hasamban, mi van ha megakar ölni? Arra gondolni, hogy megölne nagyon szánalmas dolog tőlem. Mi a pokolért ölne meg egyáltalán? Megint nevetni kezdtem a gondolataimon, ezért mindenki rám bámult.
-A..Azt hiszem jobb, ha megyek Harry nem akarom, hogy egy ribanc később felpofozzon. - mondtam, miközben reszkettem.
Túl gyenge vagyok, ahhoz, hogy Taylor-ral veszekedjek, a legnépszerűbb lánnyal a suliban.
-Ne aggódj, nem fog. Megvédelek. - mondta és a kezét a combomra tette, ami megnyugtatott, de ellöktem onnan a kezét.
Mikor megszólalt a csengő kiengedtem egy megkönnyebbült sóhajt.
-Szóval buli szombaton? - kérdezte hangosan.
-Igen - kiáltották rengetegen.
-Te is jössz? - kérdezte.
Felnevettem.
-Dehogy megyek. - válaszoltam.
-Miért nem?
-Utálom a hangos zenét, azokat a hülye táncokat és a végére mindenkit megbasznak. - mondtam és félrenéztem.
Úgy gondoltam, hogy az ilyen bulik csak hormonális egyetemistáknak való, mi pedig három hónapon belül érettségizünk. Miért tartanak az emberek ilyen bulikat?
-Kérlek gyere velem, ez lenne az első alakalom, hogy igazi buliba mehetnél és jól érezd magad egy kicsit. -mondta.
-Nem, valójában nem. - sóhajtottam, ahogy visszaemlékeztem milyen szörnyű volt és hogy milyen gyorsan történtek a dolgok.
-Mond el mi történt. - mondta.
-Később elmondom, de most órára kell mennünk.
-Az várhat. - mondta és várta, hogy elmondjam.
-Uhg rendben, mielőtt a suliba jöttem San Fransisco-ban éltem, ahol rengeteg barátom volt és egy
-Egy mi?
-Egy fiúm.
Éreztem, hogy Harry féltékeny, ahogy lenézett a földre.
-Még mindig jártok? - kérdezte.
-Nem. - mondtam.
Nem tűnt fel neki a 'volt' szó?
-Szóval, jártam vele kb. 2 hónapja, mikor egy partit rendezett a házukban. Jó volt, jól éreztük magunkat, az emberek táncoltak meg elvoltak. Aztán egy srác jött elém, aki részeg volt és ismerős arca volt. A pasim legjobb haverja volt az. Táncoltam, mikor közelebb jött hozzám. Éreztem a leheletét a nyakamon és elkezdte puszilgatni a nyakamat. Próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de nem ment, mert elég gyenge vagyok. - kuncogtam egy kicsit, hogy ne legyen ez az egész olyan lehangolt, de lássuk be az egész életem egy szomorú sztori.
-Ezek után rengetegszer próbáltam ellökni magamtól. A p..pasim odajött, leejtette a kóláját és ütni kezdte a legjobb barátját, aki a földre esett, mindenki csak bámult és mindenhol vér volt. É..Én próbáltam megállítani, de csak ellökött, és tovább ütötte a barátját. Mindenki csak bámult, mint egy kibaszott valóságshow-t és senki sem próbálta megállítani. Kijött a rendőrség, elvitték őt és azóta sem tudom, hogy mi a fene történt vele. A barátja kórházba került.. é..én - próbáltam visszatartani a könnyeimet, ami valójában sikerült.
-Aztán kiderült, hogy a barátja meghalt. A pasim megölte a legjobb barátját miattam. - szánalmasan hangzott. Még mindig azt kérdezem magamtól, hogy hogy a fenébe ölte meg Rick őt. Minden olyan gyorsan történt. Csak azután, miután ez megtörtént jöttem rá, hogy egy idegbeteggel jártam. Rick-nek segítségre lett volna szüksége, de én nem tudtam segíteni neki.
Harry megölelt.
-Nagyon sajnálom...de ez nem a te hibád volt..de megígérem, hogy én sosem tennék ilyet. Ha eljönnél a bulimba, nem bántanék senkit, esküszöm - dadogta és idegesen nézett rám. - Bíznod kell bennem.
-Jó elmegyek, de csak egy óráig leszek ott. Nem szeretem a bulikat, de ha ilyen fontos neked, akkor ott leszek. - mondtam, mire bólintott.
-Na mehetünk végre órára, vagy hallani akarsz még egy lehangoló történetet? - kérdeztem, kuncogni kezdett.
-Nem, ez így is elég lehangoló volt. - nevetett és én is nevetni kezdtem.
-Mit akarsz? - kérdeztem mérgesen.
Elveszíthettem volna az irányítást, és megpofozhattam volna, a kezeim ökölbe szorultak. Hangosan és tisztán közöltem vele, hogy nem akarok vele és a barátaival lógni.
-Ülj az asztalunkhoz az ebédlőben. - mondta mosolyogva.
-Tényleg ennyire retardált vagy? Nem figyeltél rám? Nem akarok a bandátokba tartozni. Végeztem veled és ezzel az iskolával is. Miután azt mondtad, hogy nem bántasz többet, azt hittem békén hagysz. Azt nem mondtad, hogy ebbe beletartozik az is, hogy a legjobb barátom leszel. Szeretnék egyedül lenni, most pedig teljesítenéd a kívánságom és kurvára békén hagysz vagy azt akarod, hogy bebizonyítsam rajtad?? - kiáltottam és közelebb mentem a szekrényemhez.
-Belefáradtam ebbe a szarságba. - mondta kuncogva.
Felkapott a bal vállára és gyorsan az ebédlőbe szaladt velem.
-Kibaszottul engedj el Harry. - kiabáltam és megpróbáltam kiszabadulni a kezi közül, de nem ment, túl erős volt. Aztán letett a barátai előtt, akik meglepetten néztek rám, de nem jó értelemben.
-Srácok ez itt Liah és ma velünk fog ebédelni. - mondta Harry kb. 500 másik barátjának. Úgy éreztem magam, mintha a Bajos csajok című film szörnyű paródiájában lennék.
-Sziasztok - mondtam műmosollyal az arcomon és Harry mellé ültem.
-Szóval mit kéne csinálnunk szombaton? - kérdezte Liam, amivel elterelte rólam a figyelmet, nagyon hálás voltam érte. Zayn rám nézett ezért közelebb húzódtam Harry-hez. Niall aggódva nézett rám. Erőtlenül rámosolyogtam.
-Tarthatnánk bulit, mint mindig. - mondta Harry és rám mosolygott.
-Igen Harry, neked mindig jó ötleteid vannak. - 5 másik lány rá nézett, próbáltak flörtölni vele.
Még ha nem is éreztem semmit iránta és nem is fogok, féltékenységet éreztem.
-A szüleim egy pár hétig itthon lesznek, szóval nálam nem lehet buli. - mondta neki Louis.
Ahogy láttam Louis egyáltalán nem kedvelt engem és ijesztő tekintettel nézett rám. Ijesztőbben mint Zayn.
Félrenéztem, a kajámra bámultam. Burrito, sült krumplival és egy doboz narancslé. Az egyetlen egészséges dolog a saláta volt, de az egyáltalán nem volt friss.
Ezért nem ettem semmit és azt mondtam magamnak, hogy 'az evés nem valami menő'
-Legyen a buli az én házamban. - mondta Harry. - a szüleim nem lesznek otthon állandóan dolgoznak, úgyhogy miénk lesz az egész ház.
Ugyanez volt a helyzet velem és anyával.
-Liah kérlek egyél valamit. - suttogta Harry és a burritora mutatott.
-Nem - suttogtam. Sóhajtott egyet és feladta, hogy veszekedjen velem ezen a semmiségen.
Aztán Taylor és a barátai csatlakoztak hozzánk, beleértve az ex-legjobb barátnőmet is.
Taylor undorodva nézett rám.
-Harry baby mit keres ez itt? - kérdezte undorodva.
-Barátok vagyunk. - mondta mosolyogva.
-Nem, nem vagyunk. - suttogtam Harry-nek.
-Nem érdekel nem akarom a ronda arcát látni amíg eszek, zavard el innen a picsába Harry! - parancsolta mérgesen.
És ez az oka amiért utálom az ebédlőt.
-És mi lesz ha nem? - kérdezte Harry nevetve.
-Akkor én... - mondta elgondolkozva.
Hogy tud gondolkozni, ha nincs is agya? Kuncogni kezdtem a saját gondolataimon. Amit persze, hogy észrevett.
-Akkor te.. - folytatta Harry.
-Akkor szakítok veled. - kiabálta.
-Te tényleg azt hitted, hogy járunk? - kérdezte nevetve.
Nem kedveltem Taylor-t, de ez akkor is durva volt. Egy kapcsolatról így beszélni mindenki előtt. Sajnáltam Taylor-t. Megittam a narancslevemet és másfelé néztem. Nem akartam részt venni ebben a dráma filmben.
-Ezt még megbánod. - kiabálta. - És te is, ribanc. - mutatott rám.
Fájdalmat éreztem egy pár percig a hasamban, mi van ha megakar ölni? Arra gondolni, hogy megölne nagyon szánalmas dolog tőlem. Mi a pokolért ölne meg egyáltalán? Megint nevetni kezdtem a gondolataimon, ezért mindenki rám bámult.
-A..Azt hiszem jobb, ha megyek Harry nem akarom, hogy egy ribanc később felpofozzon. - mondtam, miközben reszkettem.
Túl gyenge vagyok, ahhoz, hogy Taylor-ral veszekedjek, a legnépszerűbb lánnyal a suliban.
-Ne aggódj, nem fog. Megvédelek. - mondta és a kezét a combomra tette, ami megnyugtatott, de ellöktem onnan a kezét.
Mikor megszólalt a csengő kiengedtem egy megkönnyebbült sóhajt.
-Szóval buli szombaton? - kérdezte hangosan.
-Igen - kiáltották rengetegen.
-Te is jössz? - kérdezte.
Felnevettem.
-Dehogy megyek. - válaszoltam.
-Miért nem?
-Utálom a hangos zenét, azokat a hülye táncokat és a végére mindenkit megbasznak. - mondtam és félrenéztem.
Úgy gondoltam, hogy az ilyen bulik csak hormonális egyetemistáknak való, mi pedig három hónapon belül érettségizünk. Miért tartanak az emberek ilyen bulikat?
-Kérlek gyere velem, ez lenne az első alakalom, hogy igazi buliba mehetnél és jól érezd magad egy kicsit. -mondta.
-Nem, valójában nem. - sóhajtottam, ahogy visszaemlékeztem milyen szörnyű volt és hogy milyen gyorsan történtek a dolgok.
-Mond el mi történt. - mondta.
-Később elmondom, de most órára kell mennünk.
-Az várhat. - mondta és várta, hogy elmondjam.
-Uhg rendben, mielőtt a suliba jöttem San Fransisco-ban éltem, ahol rengeteg barátom volt és egy
-Egy mi?
-Egy fiúm.
Éreztem, hogy Harry féltékeny, ahogy lenézett a földre.
-Még mindig jártok? - kérdezte.
-Nem. - mondtam.
Nem tűnt fel neki a 'volt' szó?
-Szóval, jártam vele kb. 2 hónapja, mikor egy partit rendezett a házukban. Jó volt, jól éreztük magunkat, az emberek táncoltak meg elvoltak. Aztán egy srác jött elém, aki részeg volt és ismerős arca volt. A pasim legjobb haverja volt az. Táncoltam, mikor közelebb jött hozzám. Éreztem a leheletét a nyakamon és elkezdte puszilgatni a nyakamat. Próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de nem ment, mert elég gyenge vagyok. - kuncogtam egy kicsit, hogy ne legyen ez az egész olyan lehangolt, de lássuk be az egész életem egy szomorú sztori.
-Ezek után rengetegszer próbáltam ellökni magamtól. A p..pasim odajött, leejtette a kóláját és ütni kezdte a legjobb barátját, aki a földre esett, mindenki csak bámult és mindenhol vér volt. É..Én próbáltam megállítani, de csak ellökött, és tovább ütötte a barátját. Mindenki csak bámult, mint egy kibaszott valóságshow-t és senki sem próbálta megállítani. Kijött a rendőrség, elvitték őt és azóta sem tudom, hogy mi a fene történt vele. A barátja kórházba került.. é..én - próbáltam visszatartani a könnyeimet, ami valójában sikerült.
-Aztán kiderült, hogy a barátja meghalt. A pasim megölte a legjobb barátját miattam. - szánalmasan hangzott. Még mindig azt kérdezem magamtól, hogy hogy a fenébe ölte meg Rick őt. Minden olyan gyorsan történt. Csak azután, miután ez megtörtént jöttem rá, hogy egy idegbeteggel jártam. Rick-nek segítségre lett volna szüksége, de én nem tudtam segíteni neki.
Harry megölelt.
-Nagyon sajnálom...de ez nem a te hibád volt..de megígérem, hogy én sosem tennék ilyet. Ha eljönnél a bulimba, nem bántanék senkit, esküszöm - dadogta és idegesen nézett rám. - Bíznod kell bennem.
-Jó elmegyek, de csak egy óráig leszek ott. Nem szeretem a bulikat, de ha ilyen fontos neked, akkor ott leszek. - mondtam, mire bólintott.
-Na mehetünk végre órára, vagy hallani akarsz még egy lehangoló történetet? - kérdeztem, kuncogni kezdett.
-Nem, ez így is elég lehangoló volt. - nevetett és én is nevetni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése