2014. július 23., szerda

Chapter 4

Összepakoltam a cuccaimat a sulihoz, hál' istennek végre péntek van.

De azok után, ami tegnap történt, nem mertem egy lépést se tenni a suli buszhoz. Most már tényleg szükségem lenne egy autóra.

Majdnem sírva fakadtam, mikor rájöttem, hogy ma Harry házába kell mennem a hülye feladat miatt. De már megcsináltam egyedül az egészet, szóval nem nagyon kellett aggódnom.

Mikor beértem a suliba, láttam Harry-t és Edward-ot együtt a suli ajtaja előtt néhány népszerű sráccal. Zayn Louis-val beszélt cigivel a kezében, utána a többieket is megkínálta vele.
Louis, Sam, Niall, Liam, Jake, Taylor, Edward és két másik srác, akit nem ismerek vettek egyet, de Harry nem kért.

-Ne egyél többet kövér ribanc! - kiáltotta utánam Edward ahogy elmentem mellettük. Mindenki nevetett, főleg Taylor.

De Harry nem csinált semmit, csak  nézett engem. Majdnem olyan volt, mint aki sajnál engem. De az nem lehetett igaz. Ő az mindannyiuk közül, aki a legtöbb utálatos dolgot mondta nekem. Talán csak nem volt hangulata a sértegetéshez.

HARRY SZEMSZÖGE:

Edward durva beszólása után Liah-hoz, rákiáltottam;
-Csak kibaszottul hagyd őt békén, Ed.
Sajnáltam Liah-t, még akkor is, ha nem ismertem személyesen.

Olyan volt, mintha egy démon lett volna bennem, aki azt akarta, hogy bántsam Liah-t. De nem csak őt, hanem sok másik embert, akik iskolát váltottak, hogy megszabaduljanak tőlem.

Miután bement a terembe mellé ültem, riadtan nézett rám.

-Szia. - rámosolyogtam, de még mindig úgy nézett rám, mint egy retardáltra.

-Sz..Szia - dadogta és elfordult tőlem.

-Beszélj hozzám. - könyörögtem neki.

-Miért ültél mellém? Azt tervezed, hogy sértegetsz? Vagy, hogy kinevetsz? - hebegte idegesen és nevetés színlelt. A kezei remegtek.

Elveszett, darabokra törtem őt. Egy kibaszott fasz vagyok amiért bántottam. Minden, amit tettem, próbál küzdeni az iránta való érzéseimmel, rossz értelemben.
Még csak nem is mer beszélni velem.

-Szóval..ma délután elviszlek, nem akarsz elmenni a Jamba Juice-ba? - kérdeztem kedvesen.

-É..Én.. - nem mondott semmit, csak dadogott.
Ebben a pillanatban be tudnék húzni egyet magamnak.
-Ne legyél félénk. Kedves leszek m..megígérem. Nem bántalak többé. Nagyon sajnálok mindent.... - mondtam idegesen.
Várjunk. Harry Styles sosem lesz ideges egy lány közelében.
- Egy bocsánat kérés nem fog rendbe hozni mindent. - suttogta, és a sebeire nézett.

Nem tudtam elhinni, hogy azokat azért csinálta mert egy baszott nagy seggfej voltam.
-Én..én segítek, hogy leállj ezzel. - mondtam bátrabban, ahogy a csengő megszólalt.

Gyorsan felállt, megfogta a táskáját és elrohant.

-Harry baby miért ültél a ronda ribanc mellé? Fujj. - mondta undorodva Taylor.

Liah hátra fordult, megbántva nézett. Úgy nézett ki mint aki sírni fog. Elszaladt, megpróbáltam utána menni de Taylor meglökött.

-Taylor baszottul engedj elmenni! Végeztünk, érted?? - követeltem

-Először mond el, hogy mi a francért ültél mellé? -kiabálta.

-Ki a faszt érdekel? Baszottul mennem kell! - kiáltottam, hangosabban, mint gondoltam, és kitértem előle.

Gyorsan kimentem a teremből, keresni kezdtem Liah-t, de sehol sem találtam. Megnéztem a könyvtárban, a büfénél, bementem a biztonság kedvéért hátha ott van. De ott sem volt.

-Liah -kiáltottam. Mindenki engem bámult összezavarodva, de magasról leszartam.

Ahogy kimentem a büféből, láttam Taylor barátait a padon ülve sírni.

-Láttátok Liah-t valahol?? - kérdeztem hangosan.

-É..Én. A suli tetején van és öngyilkos akar lenni - informált Taylor zokogva.

-Mi a francért ültök itt?? Miért nem próbáltátok megállítani? - üvöltöttem.

Taylor nem csinált semmit síráson kívül.

Sóhajtottam és felszaladtam a tető lépcsőin, a tető hatalmas volt. Láttam Liah-t a sarkon. Nem volt hazugság  tényleg le akart ugrani onnan.

-Liah! - ordítottam neki.
Gyorsan odarohantam, megragadtam a csuklóját, majd felemeltem és elvittem onnan.

-Hagyj békén Harry, hagyj itt meghalni. Nem ezt akarja tőlem mindenki? Megakarsz ölni, szóval engedj el. Kérlek hagyj meghalni - sikította és sírta egyszerre.

Szorosan átöleltem és sírni kezdtem. Soha sem sírtam még, de a tény, hogy majdnem meghalt miattam gyengévé tett.

-Ne csinálj ilyet megint, hallod? É..Én..miért csináltad ezt? - zokogtam.

Egy szót sem szólt.

-Az egész világ előtted áll még, és te azért akartál öngyilkos lenni mert én egy ilyen kibaszott szarházi vagyok. - kezdtem sértegetni magamat. - Nekem kéne öngyilkosnak lennem, amiért olyan kegyetlen voltam veled! Te nem érdemled ezt. De én ezt érdemlem. Gyakorlatilag majdnem megölt téged az a sok faszság amit veled tettem. - üvöltöttem és még szorosabban öleltem.

Majdnem elvesztettem őt. Sosem fogtam fel, hogy mennyire megbántottam őt. Miattam sír minden éjjel, miattam tett kárt magában, miattam nincsenek barátai. Hogy a pokolba nem vettem észre, hogy összetörtem a szívét??
Mostantól nem leszek olyan seggfej, és nem csak vele, hanem senki mással sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése