Chapter 18 /Part 2/

Annyira nagyon-nagyon sajnálom ezt a hónap kihagyást, de sok minden történt, és hát..had ne soroljam.De most itt is van.Még egy rész lesz, és jön a 19. fejezet.Addig is jó olvasást!
Zoé xx.

„Viccelsz velem?Sosem vagy itthon és és ami érdekelt, az csakis a munka volt.Na meg a pasijaid.Most miért érdekellek?Egyébként meg, miért vagy itt, és hogy-hogy nem dolgozol?”rohadt mérges voltam.Miért érdekli hirtelen a hogylétem?!
„Kivettem egy hét szabadságot, így több időt tudok eltölteni a lányommal.”csalódottan közölte

„Miért akarsz több időt eltölteni velem?Miért érdekellek ilyen hirtelen?Amikor szükségem lett volna rád, akkor nem voltál ott.Szóval kössz nem.Most, bocsáss meg, de ruhát kell cserélnem.”mondtam, majd felrohantam az emeletre, nem tudtam,hogy Harry követ vagy még midig ott áll.

HARRY SZEMPONTJA

Liah mamájával szemben álltam, és nem tudtam, hogy mit kéne mondanom vagy tennem.Ez a szituáció kurvára szar.Beszélnem kellene vele?Vissza kellene mennem a kocsihoz, és ott várnom meg?
Döbbenten, elégedetlenül és legfőképp szomórúan bámult.Ez az Ő hibája volt, de őszintén sajnáltam.Nem emlékszem mikor beszéltem utoljára anyámmal, és Liah anyja időt szán arra, hogy együtt töltsenek egy kis időt.De én nem vagyok említett ebben a szituációban, ezért megpróbáltam vissza venni egy kicsit.
„Vigyáznom kell rá”mielőtt egy lépést is tehettem volna, azt mondta:
„Nem tudom ki vagy, hogy hívnak, de köszönöm, hogy ott voltál a lányomnak amikor szüksége volt valakire akivel beszélhetett.”úgy mondta, mintha bármely pillanatban elbőghetné magát.

”Szeretem a lányát, mindent megtennék azért, hogy boldognak lássam és nem engedem meg, hogy bárki is megbántsa”szerintem nem is tudja, hogy valaha én bántottam.”A nevem egyébként Harry”

Bűnösnek éreztem magam, hisz annak tudatában voltam, hogy én voltam az ok, amiért Liah szenvedett.Ha az anyja megtudja, lélegezni sem tudok majd Liah mellett így inkább nem szóltam semmit.Ez a legjobb.
„Nagyon boldog vagyok, hogy rátalált egy olyan személyre, mint te.Kedvellek, jobban mint az első barátját."mos”lyogva mondta, könnyekkel az arcán.
„Kész vagyok, mehetünk Harry” közölte Liah és elszáguldott mellettem.Nem érdekelte a síró anyja, ami egy durva és szívtelen dolog amit tehetett, de ki vagyok én hogy ítélkezzem?!

Otthagytuk a bőgő anyját és gyorsan bepattantunk az autóba.

Elmaradt a fürdős történetünk.

„Tényleg ennyire utálod az anyádat?”kérdeztem.

„Nem utálom, csak csak mérges vagyok rá.Kérlek ne beszéljünk erről”